2018. február 18., vasárnap

VÁRÓLISTA CSÖKKENTÉS (TERVEK #7.)

Hello Molycik!

A mai bejegyzésben azokról olvasmányaimról lesz szó, amiket a jövőhéttől tervezek elkezdeni olvasni. Lényegében ezeket a könyveket szeretném még februárban elolvasni, de azt sem bánom, ha marad belőlük márciusra is. Azt vettem észre, hogy mióta belekezdtem abba a kihívásba, hogy naponta minimum 50 oldalt elolvassak sokkal jobban várom, hogy végre könyv kerüljön a kezembe és olvashassam. Szokás szerint most sem csak egy könyvet tettem a listára, ahogy jelenleg sem olvasok egyszerre 6 könyvet. Á nem, hisz miért is tenném?


Szerintem már az előző terves posztomban is benne volt Lauren Grahamtől a Gyorsan elhadarom és Victoria Schwabtól a This Savage Song. Mindkettő nagyon régóta várós könyv,  Graham főként a Szívek szállodája rajongásom miatt, Schwab meg azért mert felőlem ő bármit írhat. Bármit. Ha papírfecnire felír random szavakat az is jöhet.  Egyébként mindkét könyvet elkezdtem már olvasni és szerintem a napokban be is fejezem őket.

A Gyorsan elhadarom nagyon szórakoztató, olyan mintha Lorelei Gilmore mesélne az életéről, pedig amúgy Lauren Graham teszi ezt. Még nem tartok ott, hogy hogyan kapta meg Lorelei szerepét, de az elmond valamit, hogy már az első 3 oldal után sírtam a röhögéstől. Imádom a stílusát, Laurent és mindent, ami a Gilmore Girlshöz köthető, szóval telitalálat a könyv számomra.

A This Savage Song kicsit darkosabb hangulatú, szörnyekkel meg rossz emberekkel, viszont a szokásos Schwab stílusában, úgyhogy ezt is imádom. Pedig még eléggé az elején járok, olyan 100-120 oldal körül, de a szereplők és a történet is érdekes, a történet pedig olvastatja magát. Ha nem olvastatok még Schwab nénitől, akkor ne habozzatok tovább, egy zseni! Amúgy tudtátok, hogy hozza Könyvfesztre vagy Könyvhétre a Fumax? Vicious és a Savage Song is jön, egyik ide, másik oda. Alig várom, hogy kiderüljön melyik borítóval érkeznek.

A következő olvasmányaim egyike tuti, hogy Christelle Dabos: A tél jegyesei lesz. Láttátok már azt a borítót? Valami gyönyörűűűű, úgyhogy a Prológus borítómániás hetére biztosan ezzel fogok érkezni. Plusz pont, hogy So már olvasta és csak jókat mesélt róla, úgyhogy már nagyooon várom, hogy nekikezdjek a babának. Már csak abban bízom, hogy nem brutál függővéges, mert csak ősszel jön a folytatása, franciául meg nem tudok annyira, hogy elkezdjem. Bár van az a könyv, amiért képes lennék. Ki tudja, lehet ez is azok közé fog tartozni...

Lesz majd egy Fumaxos hetünk is, oda már most tudom, hogy miket fogok olvasni. Dan Wells Sorozatgyilkos trilógiáját ezer éve elkezdtem és mivel kapcsolódik a szakdolgozatom témájához is, mikor máskor kezdeném el olvasni, mint amikor egyébként pont az előbb említett szakdolgozattal kellene foglalkoznom. Könyvmoly logika, plz. Így legalább ráfoghatom, hogy John Cleaver karakterén keresztül az antiszociális személyiségzavar kialakulásával is foglalkozom és nem csupán az időt húzom. A sorozatgyilkosok mellé veszem majd még az assassinokat is, mert why not. Az Assassin's Creed filmet imádtam, kíváncsian várom mit tud adni a YA-ban.

Utolsó tervem pedig egy már szintén elkezdett könyvem befejezése. Jeff Wheelertől olvasom már egy ideje A királynő méregkeverőjét. Igazából nem olvasom, mert tényleg elkezdtem, de félretettem, mert nem értem épp rá, aztán meg inkább Puszi, Erzsit és társait olvastam, úgyhogy már ideje lenne pontot tenni a mondat végére és kideríteni, hogy a szép borító milyen belsőt takar. Remélem izgalmasat, mert már be van készítve a folytatás is a Kindle-re. 


Ti miket terveztek még februárban elolvasni? 
Üdv,

2018. február 17., szombat

HOMONNAY GERGELY: AZ ELNÖKASSZONY

Hello Molycik!

Folytatódik, sőt lassan záródik a Diktatúrák és diktátorok hete, aminek keretében újra Erzsébet Fenevadova életművét vettem kezembe. Szavazz Te is Erzsire!

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 176
Megrendelem
Fülszöveg: 
Erzsébet ​Fenevadova, a szőrös fülű bajszos polihisztor, díva és szupermodell az ország legbefolyásosabb bundása. Igazi véleményvezér macska, akinek útmutatásaira szomjazik a nép. Napi huszonkét órás alvása és egyéb bokros teendői mellett ezért szakított időt arra, hogy lediktáljon egy újabb remekművet első számú szolgájának, Gergelynek.
Erzsébet nem rejti véka alá a véleményét. Legyen szó bármiről, bátran osztja az észt, és minden szava azt bizonyítja, hogy joggal pályázik az elnökasszonyi posztra. Nála ugyanis nincs tökéletesebb lény e földtekén. 

A könyvben lerántja a leplet minden két- és négylábúról: megismerhetjük a menhelyről kukázott félszemű albínó macska eltitkolt múltját, de bepillantást nyerhetünk Erzsi féltve őrzött magánéletébe is. 

A könyv Erzsi rendkívüli képességeiről is tanúskodik, melyet rajongói nem egyszer versben is megénekelnek:
"Ha kínoz a betegség, vagy kedélyed savanya, 

Csúz, isiász, kehesség, bármiféle nyavalya, 

SZTK-ba ne merészkedj, úgysem segít senki, 
A reményed csak Ő lehet, a Királynőnk: Erzsi."

Az Elnökasszony által vidámság költözik majd végre a világba, nem lesz gyűlölködés, széthúzás. Mindent elsöprő kormányprogramja mellett egyedi és sziporkázó macskahumora erre a garancia.

A Puszi, Erzsi után eléggé egyértelmű volt, hogy a folytatást is szeretném olvasni, hiszen kíváncsi voltam az Elnökasszony kampányára. Engem aztán egy jól megírt szöveggel simán meg lehet venni, meg velem együtt a szavazatomat is. Maradéktalanul azonban nem voltam elégedett ezzel a könyvvel, de erről majd egy picit később. Előtte beszéljünk a történetről. 
"Szakítani kell azzal a nézettel, hogy az ember a teremtés koronája! Bár az agyatok nagyobb, de a történelem azt bizonyítja, hogy ettől még nem lesz jobb sem nektek, sem a világnak."
Továbbra is apróbb kis történeteken keresztül élhetjük át mindazokat, amit a bundás Elnökasszony nap, mint nap megtapasztal. Hogy mennyire nehéz hűséges és épeszű kétlábú szolgát találnia egy királyi családból származó macskának. Mi emberek elég szerencsétlenek vagyunk, nem vagyunk képesek felkelni korán reggel, hogy a ritmikus gimnasztika iránti szeretetünknek éljünk és rossz szolga módjára még az almot is elfelejtjük kiszitálni. Na, meg időben kaját adni, igazi luxus és prémium minőségű tonhalat adni szerencsétlen kis négylábúinknak, akik ezért az elsorvadás szélére kerülnek, amikor mi épp lustálkodnánk. Rogán Ciliről is megtudunk egyet s mást, és én őszintén a szívembe zártam a kis cicmákot. Sanyarú sorsa ellenére is talpra állt, igaz először Garfield szintre hízlaltatta magát hűséges, Mazsi nevű szolgájával, majd nevéhez méltó visszatérést produkált. 
"Az emberek gyakran nem merik felvállalni a konfliktust, pedig néha az hozza meg a megnyugvást."
Gombóc és Erzsike
Szeretem az Erzsi könyvekben, hogy igazából tökmindegy mikor és milyen sorrendben olvasod, önálló kis történetekként is megállják a helyüket, ugyanez igaz a Puszi, Erzsire és Az elnökasszonyra is. Úgyhogy, ha azt terveznétek, hogy nem a Puszi, Erzsivel kezditek is nyugodtan vágjatok bele, mert egyedülálló kötetként is olvasható. Az illusztrációk mindkét kötetet színesítik és még szerethetőbbé teszik, illetve számomra néha befogadhatóbbá is tették a történetet. Jelen van ugyanis egy kis társadalomkritika is a kötetekben, amit mindenki máshogy dolgoz fel, fogad be és számomra könnyedebbé tették a humoros, cuki rajzok, amik a sztori után következtek.
"A karácsonyt mi is úgy ünnepeljük, mint más normális család."
Ezúttal is voltak olyan történetek, amely során elöntött a nosztalgia, mert Öcsi, Gombóc vagy Zizi, a saját cicáim alkottak. Egyik kedvencem ezek közül az előző kötetben már felmerülő probléma: a karácsonyfa és a cica kapcsolata. Idén karácsonykor ugyanis nekünk se tartott sokéig a karcsonyfa, mert Öcsi előszeretettel mászta meg és borult fel a fával együtt. Kis műfenyő nem a Garfieldi babérokra törő macska súlyához lett megteremtve, így folyamatosan felborult. Miután már körülbelül 5-6. alkalommal kellett felkaparni a fát a földről, anyum úgy döntött január 2-án, hogy viszlát karácsonyfa. A lakás egyébként azóta is csillámlik, főleg a fürdő, mert kellett nekünk ezüst glitteres díszekkel teleaggatni a fát...
"Karácsony szent ünnepe végeztével, mikor a város lenyugodott, a béke angyala költözött Budára. A körülöttem lévő összes kétlábú – ahogy az ilyenkor lenni szokott – 25-én reggel mákot kakált a bejglitől, majd 26-án estére kajakómában fetrengett, keservesen jajgatott, és Bila-Gitért kiáltott."
Míg a Puszi, Erzsi-t maradéktalanul imádtam, itt már szerintem kicsit kevésbé volt vicces a könyv. Hamarabb éreztem úgy, hogy most már letenném és inkább olvasnék valami mást. Félre ne értsetek, még mindig imádom Erzsébetet és örökké hű imádója maradok, ahogy a cicáknak is, de míg az első könyvben folyamatosan fel-felnevettem hangosan, annyira szórakoztató volt, itt ez nem történt meg. Kevesebbnek éreztem és egyébként szerintem komolyabb is, már csak a témáját tekintve is. A politika sosem volt az én terepem, meghagyom inkább másoknak és nem is nagyon érdekel, lehetséges, hogy ennek köszönhető a lelkesedésem csökkenése is. 
"Mielőtt valaki szexizmussal vádolna, azaz hogy a nőket felsőbbrendűnek gondolom, rögtön megjegyezném, hogy erről szó sincs. A nőstények között is akadnak kivételesen nagy lúzerek, akik csak azért képesek életben maradni, mert van, aki kiszolgálja őket."
Összességében még mindig Erzsi for President! Simán szavaznék az Elnökasszonyra, inkább rá mint bárki másra. Cica rajongóknak még mindig ajánlom ezerrel, ugyanis nagyon okos dolgokat megtudhatunk a cicákról és arról, hogy mit, mikor, miért és hogyan csinálnak. Meg arról is, hogy korán reggel igen is fel kell kelni azt az almot kiszitálni és a tonhalat az etetőbe varázsolni. Ha valaki pörgős fantasyra vágyik, az nem fogja megtalálni, de ha cicabarát és egy könnyed szórakozásra vágyik, akkor talán mégis rálelhet arra, amit keres. Akkor is, ha épp életigazságok után kutatsz, mert Erzsébet Fenevadova megmondja a tutit!




Értékelés: 4,5/5
Kedvenc szereplő: Erzsi és Gergely
Kedvenc rész: a galambocska és Erzsi találkozása

Puszi,

2018. február 15., csütörtök

HOMONNAY GERGELY: PUSZI, ERZSI

Hello Molycik!
Ma az állatkedvelőknek, közülük is inkább a cicásoknak kedvezek értékelésemmel, amely a Prológus Diktatúrák hetének keretén belül született meg. Kezeket fel ki ismeri már Erzsébet Fenevadova elnökasszony jelöltet?

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 186
Megrendelem
A könyvet köszönöm szépen
a Libri Kiadói csoportnak!
Fülszöveg:
Erzsébet ​Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony… Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos – többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.
Hívei tudják, hogy életük Erzsébet útmutatásai nélkül mit sem érne. Nagyságát gyakorta versben is megéneklik, az írástudatlanok pedig Erzsébet kifinomult ízlésének eleget téve tonhalban fejezik ki mélységes tiszteletüket.
Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.
"A szépség nem az arcodon van, nem is a mosolyodban, de még csak nem is a szívedben. A szépség a bundádban van, a tappancsod párnácskáiban és a bajszod végében, ahogy pöndörödik, és ami csiklandozza a másikat – akár egy életen át.
Erzsébet Fenevadova

Kezdetnek azt tudnotok kell rólam, hogy hatalmas cicapárti vagyok. Jelenleg is három komisz cicmók boldogítja az életemet és tesznek róla, hogy Gergelyhez hasonlóan én se unatkozzam, meg úgy a családban senki. Milyen szolgák lennénk akkor? Erzsébet nevével először facebookon találkoztam és igazából nem is a nevével, hanem a képével. Valamelyik ismerősöm likeolta egy bejegyzését, amin nagyon jót mosolyogtam és attól kezdve lényegében beléptem a Puszi, Erzsi fanklubba. Amikor pedig megtudtam, hogy majd 200 oldalon keresztül élvezhetem Erzsébet Fenevadova életmód tanácsait és iránymutatását ahhoz, hogy purrfect szolgálója legyek a cicáimnak, azonnal tudtam, hogy be kell szereznem a könyvet. 
"A szépségem titka ugyanis két halfaj: az egyik a tonhal, a másik pedig életem mottója, a szarok rája."
A könyvben közelebbről is megismerhetjük Erzsi mindennapjait, megtudhatjuk, hogyan került Gergelyhez, miért kapta a nevét, az első nagy szökésre is fény derül és az is világossá fog válni, hogy az embereknek is ivartalanításra van szüksége, akkor majd nyugodtabb lesz az életük is és végre foglalkozhatnak az igazán fontos dolgokkal, például azzal, hogy tonhallal szolgálják ki kedvencüket. Közben pedig elmerenghetünk azon, hogy szegény cicáknak mennyire nehéz sorsuk van, el kell viselniük minket, kétlábú halandókat.
"Aludj sokat, mozogj rendszeresen, egyél tonhalat, és ne csak az alomba szarj, hanem a világra is. Ez a hosszú, boldog élet titka."
Az Erzsébet által elmesélt történetek számomra nagyon szórakoztatóak voltak, némelyiknél pedig azonnal elkapott a déjá vu érzése... Kivel nem történt még meg az, hogy a cicc szétrágta az iPhone kábelét? Valahogy nagyon át tudtam érezni Gergely fájdalmát, tényleg piszok drága egy zsinór és Gombóc pont a múlt héten döntött úgy, hogy jobb lesz nekem nélküle. Az elhullott kis madárkákról lassan megemlékezést is tarthatnánk a kertben és még csak most jön majd a tavasz meg a nyár. Az üvegpoharakért és mindenért, ami a földön összetörve végezte is mormolhatnánk egy imát. És ez a sor még rohadt hosszú lenne, ha folytatnám, de engedjétek meg, hogy két történetet elmeséljek még, utána abbahagyom a sztorizgatást. 
"Minden áldott nap hinned kell abban, hogy ami a tiéd, az a tiéd lesz. Amit neked szántak, az nem pottyanhat más ölébe. 

A cinegemadár viszont az enyém!"
Öcsi és Erzsébet
Mindkettő főszereplője a vörös, nagyságban lassan Garfieldhoz hasonlító cicám: Öcsi. Hatalmas lakberendező a mafka, ebből volt is már párszor problémánk, amikor nem egyezett az ízlésünk. Az első esetben úgy döntött, hogy az ablakpárkányon nincs jó helyen, öhm ... semmi, így sikerült a nyakamba borítania a tanulás mellé félretett energiaitalomat. Mondhatom megtanultam a leckét, azóta se tettem a fejem a párkányra semmiféle folyadékot. A másik eset alkalmával felmérte, hogy elég strapabíró és stabil-e az éjjeliszekrényem, aminek mindkét kihúzós fiókja nyitva volt, tetején foglalt helyet a nyomtatóm, mert lusta dög voltam eltenni előtte való este, használat után. Cicmák megmászta a szekrényt, nagyon profin, ha olimpiai szám lenne a szekrénymászás tuti arany érmet kapott volna, csak nem számolt azzal, hogy még annak ellenére is, hogy a szekrény tetején ott volt a nyomtató, nem volt eléggé megpakolva. A szekrény felborult, nyomtató összetört, mellé természetesen a földön volt a laptopom és a telefonom, amire ráborult macskástul minden. A laptop szerencsésen túlélte, a telefonnak az üvegfólia volt a megmentője és a cica is jól van. A nyomtató kevésbé, de járulékos veszteségnek betudtuk, máskor hagyom hadd rendezkedjen Öcsi és nem veszek instabil szekrényt vagy legalább megpakolom rendesen. 

Gombóc és Erzsike
Ja, szóval jó pár helyzetnél ismerős helyzetekkel találtam magam szemben, ami csak még személyesebbé és szórakoztatóbbá tette számomra a könyvet. Az illusztrációk még jobban színesítették, a stílus pedig elragadó volt. 

Összességében, aki követi az elnökasszonyt Facebookon az a könyvet is biztosan szeretni fogja, mert lényegében ugyanaz csak kicsit hosszabban, de még sem annyira hosszan, hogy az már sok legyen és ne akarná a szerencsétlen, tanácsra vágyó kétlábú tovább olvasni. Aki pedig nem ismeri Erzsébet Fenevadovát, de van cicája vagy volt az se aggódjon, tuti, hogy jó pár helyzet ismerős lesz számára. 

"Addig szeresd a cicádat, amíg veled van, ha átment a szivárványhídon, sírni fogsz."
Értékelés: 5/5
Kedvenc szereplő: Erzsébet Fenevadova, ki más? 
Kedvenc rész: az egész, de az iPhone töltő elrágós eset nagyon közel áll a szívemhez

Szeretitek a cicákat vagy inkább kutyások vagytok? :)
Üdv, Puszi, 

2018. február 13., kedd

JORDANNA MAX BRODSKY: THE IMMORTALS (OLYMPUS BOUND #1.)

Hello Molycik!
Egy ideje megfogadtam, hogy kiürítem a blogom piszkozatok mappáját, ráadásul mániám minden, ami a görög mitológiával kapcsolatos, így ma egy olyan könyvről hozok nektek értékelést, amely a görög Istenek mitológiájához nyúl, és amelynek már körülbelül egy éve esedékes az értékelése.

Kiadó: Orbit
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 464
Megrendelem!
Fülszöveg:

Manhattannek számos titka van, néhány öregebb, mint maga a város.

Manhattan. 
Ugyan a város még alszik, Selene DiSilva a kutyát sétáltatja a Hudson partján. Egyedül van - pont ahogy szereti. Nem hisz a barátokban és nem beszél a családjával. Legtöbbjük egyszerűen csak túl veszélyes.

Gyilkosságok.
A hajnal küszöbén Selene egy fiatal nő partra mosott hulláját találja, hátborzongatóan megcsonkítva és babérba csavarva. A rég elfeledett harag feléled benne, vele együtt egy ígéret is, amit még nagyon régen tett. Hogy megvédi az ártatlanokat, és megbünteti azokat, akik az útjába állnak. 

Istenek.
Miután a rendőrség (NYPD) nem jut semmire az üggyel, Selene úgy dönt maga vadássza le a gyilkost. Viszont, amikor Theo Schultz, ókori történelem professzor megfejti az ősi mitológia mögött rejlő titkot, a magányos Vadásznő azon kapja magát, hogy egy olyan emberrel dolgozik együtt, aki a teljes ellentettje. Együtt szembenéznek egy rég elfeledett szektával, amely a gyilkosságok mögött áll, viszont ehhez szükségük lesz azoknak a segítségére, akikben Selen a legkevésbé bízik: a város többi Halhatatlanjának a segítségére.


Mint azt a bevezetőben is említettem a görög mitológia az egyik kedvenc témáim közé tartozik, ezért kíváncsian vártam, hogy Jordanna Max Brodsky milyen perspektívában mutatja be számomra az olimposzi istenek életét a modern, mai világban.
A történet főszereplője Artemisz istennő, aki jelen esetben Selene DiSilva néven éli mindennapjait halhatatlanként, maradék erejét arra használva, hogy megvédje Manhattan női lakosait az őket valamilyen módon bántalmazó, fenyegető férfiaktól. Pont, ahogyan fénykorában tette, csak az idő múlásával kicsit megváltoztak a módszerei. Ugyan az emlékei megfakultak, és már eltűnőben vannak a késztetést, hogy segítsen a nőknek, nem tudja leküzdeni, így amikor egy holttestet talál a parkban kutyasétáltatás közben - ráadásul görög rituálénak megfelelően beöltöztetett női holttestet -, nyomozásba kezd, fejébe veszi, hogy megtalálja a gyilkost. A magánakciója során Selene kap maga mellé egy társat is, Theot, egy egyetemi tanárt, akinek a szakterülete a görög mitológia, és a meggyilkolt nőhöz is van némi köze.

Selene, azaz Artemisz az a tipikus belevaló, keményfejű, erős nő, akit minden könyv főszereplőjének kívánunk. Kiáll magáért és a női nemért, harcol értük, még évezredekkel később is őket védelmezi. Olyan karakter, aki mindent komolyan vesz, múltjából adódóan nem nagy rajongója a technikai újításoknak, egy erőteljesen maradi, konzervatív nézőpontú szereplő. A férfiakkal való viszonya sem a legjobb, de legalább manapság már megpróbálja nem megölni őket.
Eleinte Theot sem kedveli, és leginkább nem foglalkozna a professzorral, de idővel belátja, hogy szüksége van a segítségére, ha meg szeretné oldani a gyilkosságokat.

Artemis/Selene esetében azt is megemlíteném, hogy az írónő eleinte úgy ábrázolta őt, hogy leginkább egy jégkirálynőhöz tudtam volna hasonlítani, akit egyáltalán nem érdekelnek a férfiak, sőt megveti őket, és ez alapján szerintem Artemiszre jobban illett volna az aszexualitás, mint az, hogy végül szerelmes lesz Theoba.

Ha már Theo, a legnagyobb problémám az volt, hogy elég kevés információ derült ki a múltjáról, csak a Helennel kapcsolatos dolgokról tudunk meg apróságokat. Egyébként egy intelligens, humoros fiatalemberről van szó, aki jól kiegészíti Selenet, egy kis modernitást hoz az istennő életébe, és kisegíti, ha épp arra van szüksége, nem az a tipikus sablon bad boy karakter, amit már megszokhattunk manapság. Talpraesett és tettre kész, ami egyes esetekben nem válik az előnyére, de összességében egy szerethető karakter. Mégis néha az az érzésem volt, hogy a mellékszereplőkről több mindent megtudtam, mint Theoról. Apolló és Artemisz kapcsolatáról mindenképp.

A mellékszereplők közül Apolló, illetve Perszephoné és Hádész volt a kedvencem, Hermészt nem sikerült annyira megkedvelnem. Sőt, egy kis ideig úgy éreztem ő lesz a rosszfiú a történetben, aki a szálakat mozgatja a háttérben, majd átterelődött a rituálé és a gyilkosságok mögött álló igazi „gonoszra”. Kicsit furcsa volt, hogy teljesen más oldalát ragadta meg az isteneknek Brodsky, mint az általam eddig olvasott könyvekben, ahol Apolló vicces volt és szórakoztató, Hádész pedig hátborzongató, mégis kedvelhető Perszephonéval együtt. Az Immortalsban ehhez képest Apolló számomra eléggé karót nyelt volt, Hádészék kapcsolata meg bizarr, főként az, hogy Perszephoné viszont szereti őt, és mindketten kicsit megzakkantak az évezredek múlásával.

Nagy előnye a könyvnek, hogy már az elejétől kezdve fenntartja az olvasó figyelmét, ugyanis mindig történik valami olyan, ami miatt folytatni akarja az olvasást. Végig pörögnek az események, mindig képbe jön egy újabb csavar, amin gondolkodhatunk. Viszont, számomra túlságosan hosszú, elnyújtott volt a könyv, ami elég sokat rontott az olvasási élményen. Hiába élveztem a történetet, sokszor azt vettem észre, hogy az oldalszámok múlását figyelem, mert már rég lezártam volna a történetet, amikor megint történt valami, ami miatt plusz száz oldallal hosszabbodott a történet. Beismerem, kellett bele az Orionos csavar, ami egyébként egy idő után egész könnyen kitalálható volt, mégis végig az volt az érzésem, mintha egy még szerkesztés előtt álló vagy egy kimaradt jelenetekkel bővített változatát olvastam volna a könyvnek. A fülszövegen feltüntetett Percy Jacksonos ajánlással pedig végképp nem értek egyet, mert egyedül a görög mitológia, a görög istenek, istennők az összes közös eleme a két történetnek.

Összességében tetszett a könyv, jó volt a világfelépítés, kidolgozott volt a háttérvilág, tetszett az ez az egész eltűnnek, legyengülnek, és már szinte halandóként élnek az istenek, mert már nem istenítik őket úgy, mint anno, amikor fénykorukat élték. Viszont véleményem szerint kicsit jobban ráfeküdhetett volna az írónő a karakterek hátterére, arra, hogy jobban megismerjük legalább a főszereplőket, hogy könnyebben kedvelhetőbbek legyenek. Ha én lettem volna a könyv szerkesztője, biztosan kivettem volna pár olyan részt, amit feleslegesnek tartok, hogy ne érződjön túlnyújtottnak a történet.

Ti szeretitek a görög mitológiával megfűszerezett történeteket?
Üdv,

KERSTIN GIER: SILBER - AZ ÁLMOK MÁSODIK KÖNYVE (SILBER #2.)

Hello Molycik!
Pár napja értékeltem Az álmok első könyvét, amit egyszerűen imádtam, ma pedig a másodikon a sor. Egyébként a könyvet a Prológus Anglia körül forgó hetére értékelem, pöppet megkésve, ahogy szoktam. Én és a határidők mai szösszenete...

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 340
Megrendelem
A könyvet köszönöm szépen
a kiadónak!
Fülszöveg:
A Silber-trilógia sziporkázó második kötete Kerstin Gier bestseller-szerző tollából.
Liv meg van rökönyödve: Secrecy ismeri a legféltettebb titkait! De hogyan tudhatta meg? És mit rejteget előle Henry? Vajon miféle sötét alak garázdálkodik éjjelente az álomvilág végtelen folyosóin? És miért kezdett el Liv húga, Mia hirtelen alva járni?
A rémálmok, a rejtélyes találkozások és a vad üldözés nem épp a pihentető alvás velejárói, ráadásul Livnek napközben is meg kell küzdenie egy újdonsült patchwork család minden problémájával, beleértve az intrikus nagymamát is.
„Kerstin Giernek sikerült összehoznia egy izgalmas és vidám második kötetet, ami ismét elvarázsol bennünket, és elképesztő kalandokat tartogat a főhős számára.” – Christine Härle hr-online
„Lendületes, izgalmas, szórakoztató.” – Südwest Presse

Spoiler veszély előfordulhat, ha nem olvastad még az első kötetet, de szeretnéd vagy fogod, akkor még most távozhatsz, én szóltam! :D

A Silber első kötete számomra a szerelem első olvasásra könyv tipikus esete volt. Ha érdekelne az értékelésem róla, itt megtalálod. Éppen ezért gondoltam, hogy a másodikat is legalább ugyanannyira fogom imádni, mert mit ronthatna el egy ilyen cuki történeten az írónő. Ő nem sokat, na de a fordítás és a szerkesztés is sokat nyom a latba. De erről majd egy kicsit később.

A történet ott kezdődik, hogy a téli szünetnek már vége van, Liv és Mia pedig hazaérkeznek az apjukkal töltött síelésből. Persze ez így unalmas lenne és hiába van Anabel diliházban, ettől még vannak problémák. Henry és Liv között sem stimmel minden, kezd eltűnni a rózsaszín felhő, helyét pedig átvenni a kétely köde, felbukkan az angyalka mellett a kisördög is, hogy igazítson egy kicsit a szerelmi szálon. Mia elkezd alva járni, Arthur se tud nyugodtan ülni a fenekén, hiszen élete szerelme nem százas, és hát ezt elég nehezen emészti meg a drága. Florence, ő meg.... hát, Florence. Szerintem ez éppen eleget elmond, ő sem könnyíti meg Liv dolgát, ami azt illeti. Zajlik az élet, ami ráadásul kihívásokkal teli.
– Csinos a szerkód, Liv Silber. 
Anélkül is tudtam, hogy mit viselek, hogy végignéztem volna magamon: ugyanazt, amit ebben a pillanatban a valóságban is viseltem: egy kék pöttyös, bő pizsamanadrágot és Grayson egy régi pólóját, amit a kiselejtezett ruhák közül mentettem meg, mert viccesnek találtam a rózsaszín tüllszoknyában táncoló pandamacit. Alatta ez állt: „Tele a tütüm”.
Szerintem kicsit nehezen indult el az egész történet, pont mint, amikor a buszon zötykölődsz hazafelé a mogyorós csoki úton, aztán végül hazaérsz és minden szép és jó, de jelen esetben kellett egy olyan jó 50 oldal mire ez megtörtént, utána már újra magaménak éreztem az első kötetbéli hangulatot és sikeresen ráhangolódtam a történetre is. Mia alvajárós szála volt számomra a legérdekesebb, pláne úgy, hogy a röhejes nevű démonról nem tudtunk meg valami túl sokat, sőt szinte semmi nem derült ki az előző kötet óta, amit kicsit bánok is, azt hittem majd ebben a kötetben jobban kibontakozik ez a cselekményszál, de nem. Így kicsit második kötet szindrómás volt számomra ez a rész, de még így is élveztem az olvasását. Humor szinten szerencsére változatlan maradt a helyzet.
– Tehát az ADB-t nem ismeri? – ismételte meg Mr. Bridgewater és aggódva nézett a kollégáira. – Na, gondolja csak át még egyszer nyugodtan… vajon mit jelenthet? 
Aszott, dilis Bridgewater. Aranyhörcsögök diszkriminálják a banánokat. Agresszív, degenerált Bizsga… 
Grayson felsóhajtott. 
– Tényleg nem tudom. – Majd csüggedten hozzátette: – Mit jelent? 
(…) 
Anti-Diétás-Bélszín – ennél jobb megoldást nem tudott volna produkálni Grayson tudatalattija?
A szereplők közül még mindig Grayson a kedvencem. Olyan szinten cuki, hogy az már ahwww. Ami pedig a legfurább az egészben, hogy tökéletesen el tudom képzelni Livvel, pedig Henryvel sincs bajom, de hadd álmodozzon és visítozzon a bennem élő fangirl. Persze tudom, hogy úgyis Henryvel köt ki végül, akit mint már említettem, szintén nagyon bírok, mert vele is nagyon cuki, de Graysonnal is az lenne. Imádtam minden jelenetét és azt is, ahogy segített Livnek, na meg, hogy végre megjött az esze és búcsút intett Emilynek, akit Mrs. Snuggles módra fejeznék le. 
– Tényleg a végtelen jelét ajándékoztad Emilynek? 
Grayson arcáról lehervadt a mosoly. 
– Úgy értem… tudod te, milyen sokáig tart a végtelen? – kérdeztem. – Tovább, mint egy egész élet.
Liv és Mia még mindig nagyon szimpatikus számomra, talpraesett főhősök - ezen nem sok változott az első kötet óta -, mellé pedig szórakoztatóak az ügyetlenségükkel és igazán életrevalóak, mindig feltalálják magukat. Főleg, ha a Bokkert vagy Florencet kell bosszantani. Felnőttek közül pedig változatlanul Lottie és Charles párosa a kedvencem. 
Az álmok olyanok, mint a gondolatok, szabadok, és senki sem kémkedhet utánuk.
Rátérve a korábban már említett szerkesztés és fordítás kettősére: voltak problémáim. Konkrétan olyan volt mintha, először is az írónő hülyének nézné az olvasóit a rengeteg lábjegyzettel. Fogalmam nincs, hogy az eredetiben is így van-e ez, de rohadtul idegesítő volt. Köszönöm szépen, de egy jó 5-6 oldal után nem szükséges kiemelni, hogy, amit fentebb említettek az az első kötetben történt. Elolvastam, tisztában vagyok a történtekkel, ennyire még én sem vagyok Szenilla, pedig a memóriámmal tényleg nem állunk közeli kapcsolatban, szeretnek az emlékeim elrejtőzni előlem, hogy csak hetekkel később emlékezzek rá újból, amikor már nem kell. Másodszor pedig olyan volt, mintha fordítót cseréltek volna az első kötet vége óta, pedig nem. A munkahelyemen sokszor kell fordítanom és ott általában az van, hogy elküldik nekünk a német eredeti szöveget, amit már valaki angolra fordított, így tehát megkapjuk a német szöveget és az angol fordítást, amiből én készítek egy magyar változatot, na pont ilyen feelingje volt a könyvnek is. Mintha elvesztek volna lényeges dolgok, kicsit kusza volt, meg sokszor benne maradtak angol kifejezések, mintha elfelejtette volna a fordító, hogy az ott létezik a mondatban vagy mintha nem tudta volna mit jelent, ezért szándékosan átugrotta, de nem vette ki a szövegből, inkább benne hagyta. Szóval ezek így együtt elég zavaróak voltak és engem kegyetlenül felhúztak. A lábjegyzetek és a zárójeles mondatok (igen, abból is volt oldalanként legalább egy) csak kizökkentettek olvasás közben és bántották a szemem, mintha egy megszerkesztetlen könyvet kaptam volna kézhez. Nem szeretem az ilyet. Ami még szintén zavart, hogy értem én, hogy nehéz nyelv a magyar, de a szóismétlésekre kicsit jobban lehetett volna figyelni. Ezekkel ki lehet kergetni a világból. 

Összességében nagyon szerettem Az álmok második könyvét is. Olvasás közben mindig egy kicsit olyan érzésem volt, mintha leültem volna a TV elé egy romcsi sitcomot megnézni és jót szórakozni egy kis popcorn társaságában. Az már biztos, hogy a harmadik kötetre is hamarosan sort fogok keríteni, mert tudnom kell miben sántikál Arthur és Anabel, na meg, hogy mi van a démonkával és, hogy kit rejt a Secrecy álnév.

Értékelés: 4,5/5
Kedvenc jelenet: amikor Grayson megplasztikázta Arthur orrát
Kedvenc szereplő: Liv, Grayson, Henry, Mia

Holnaptól megszállnak minket a diktátorok a Prológus oldalán, ahol ezúttal projektfőnök is vagyok, szóval hamarosan újra jelentkezem. 
Addig is üdv,